Szöveg: Kéri Gáspár
Murányi Kristóf nem enged a csábításnak, és a könnyebb út helyett csavar egyet a retróérzés kollektív élményén. Dekoratív grafikáin úgy elevenedik meg a jelenünkbe mutató félmúltunk rögvalósága, hogy nevetni támad kedvünk saját – szerethető – esendőségünkön.
ELHÍVOTT
2021 │ digitális grafika
Mindig mondogatom, hogy hagyni kéne ezt a retródolgot, mert hamis, és Stockholm-szindrómás lesz tőle az ember. Már Søren Kierkegaard is határozottan állította, hogy nem inverz irányban, a múltban kell élni az életünket, hanem előre kell tekinteni. Az ismétlés című, 1843-ban megjelent művében ekképpen értekezik: „Az ismétlés és az emlékezés ugyanaz a mozgás, csak az irányuk ellentétes, mert amire az ember emlékezik, az volt, s ezt visszafelé csak megismétli; ezzel szemben a tulajdonképpeni ismétlés előre emlékezik. Ezért az ismétlés, már amennyiben lehetséges, boldoggá teszi az embert, az emlékezés viszont boldogtalanná.” A jó Kierkegaard tehát a legkevésbé sem pártolta, hogy már születésünk órájában visszalopjuk magunkat az életből, csak mert például elfelejtettünk valamit, s ehhez a nosztalgiát válasszuk kizárólagos eszközként. Az emlékezés boldogtalanságával szemben, amely a reménytelenség nyugtalanságával párosul, sokkal inkább a pillanat boldog bizonyosságát kell megszerezni.
3210
2017 │ digitális grafika
KAPUCSENGŐ
2012 │ digitális grafika
ELHAGYOM A VÁROST
2019 │ digitális grafika
REGGELI A SZABADBAN
2021 │ digitális grafika
Amikor Murányi Kristóf grafikái a 2010-es évek közepén végighasították az internetet, világossá vált számomra, hogy az alkotó bár témáit zömmel a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar rögvalóságából meríti, a jelenbe, saját életünkbe mutatnak. A melankolikus, a múltat megszépítő nosztalgiázáson túl gyakorta hol a nálunk szerencsésebb fejlődésű világ mércéjével mérve apró „rendszerhibák” tükörképét, hol közép-európaiságunk egzotikumát tárja elénk, s e momentumok és élettöredékek nemritkán ma is mindennapjaink részét képezik. Murányi olyan antihungarikumok tipologizálásával foglalkozik, amilyeneket nagy valószínűséggel egyetlen idegenforgalmi ügynökség sem tenne ki az országimázst szimbolizáló ablakba. Magunknak azonban első pillantásra bevillan egy sajátosan magyar, a késői Kádár-rendszer és a rendszerváltozás időszakában gellert kapó „buheravilág”. E tárgyakban, csendéletekben, enteriőrökben és külső helyszíneken olyan kollektív kódok és keresetlen gesztusok tárulnak fel, amelyeket csak mi értünk meg teljes mélységében – 1989 előtti narratívával élve: Battonyától Nemesmedvesig. A lakók névsora a csengőtáblán, a villanyhoz bekötött csengőkapcsoló az olajlábazat horizontjába gyógyítva, a hamutartóként újrahasznosított májkrémkonzerv, a Zsiguli alá szorult focilabda, a Kádár-kocka ablakára berhelt visszapillantó tükör, az Edda koncertjét hirdető plakát a helyközi járat búbánatos megállójában, a néhai felvonógyár jellegzetes piros ajtaja a mozgásban lévő lifttel vagy a szigszalagozott 3210-es Nokia és a jégkrémesdobozban tárolt pörkölt mintha számtalan rövid filmszkeccsként idézné meg unikális világunkat. Mert hiába állóképeket, kimerevített pillanatokat látunk, ha minden egyes grafikához olyan hétköznapi jelenetek társulnak, amelyek kollektív történetté szövik e keserédes felismeréseket.
ŐRSÉGBEN
2020 │ digitális grafika
TENGÓ
2020 │ digitális grafika
SZÜNET
2014 │ digitális grafika
PÖRKÖLT
2015 │ digitális grafika
Murányi Kristóf grafikáinak sikerét a nyilvánvaló önirónián és önreflektív gesztuson túl maga a látványvilág is segíti. Autonóm alkotásokról van szó, amelyek egy alkalmazott grafikus belülről fakadó önkifejező és önmegvalósító szándékait tükrözik. Ráadásul amióta belekezdett számos, kisebb-nagyobb sorozatra bontható anyagába, folytonosan keresi a vizuális megjelenítés különféle módjait. Ezekben a meghatározó közös nevező a számítógépes grafika szándékosan sterilre és decensen dekoratívra hangolt világa. A pécsi Zsolnay-negyedben nyolc éve rendezett kiállításának címe, az Imperfectum ma is jól jellemzi az alkotói koncepciót: a folyamatos múlt hatásai a jelenbe mutatnak, és körülvesznek bennünket, hiszen mi magunk vagyunk máig a működtetői. Murányi grafikái a hamis nosztalgiázás helyett a valóságábrázolás markáns szándékával születnek.
Hajdú Farkas-Zoltán regényfolyamában a pálfordulásokkal és egyszerre jó és rossz szereplőkkel teli közép-európai történetek mellett saját és családja életét is meséli. Az íróval a kézírás fontosságáról, a posztmodernről, a progresszív és a konzervatív irodalomról beszélgettünk, és arról is, miként interjúvolta meg a világhírű filozófust, Hans-Georg Gadamert.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
