Mohács egyik jellegzetes fogása a sokác bab. Az egytálétel nemhiába volt a háziasszonyok kedvence, és őrzi töretlenül népszerűségét, hiszen tipikus „mindent bele” fogás.
Mézzel folyó Kánaán. Azaz Geresdlak. Ebben a nyolcszáz fős faluban minden évben összegyűlnek az asszonyok, mert azt sütötték ki, hogy megsütik a falu valamennyi épületét – mézeskalácsból.
A Csele-patak-völgyi Szent Miklós vízi- és taposómalom újjáépítésekor sok ember jó szándéka és a számos isteni csoda révén sikerült új életet adni az elhagyott, romos területnek. Mohácsi Bugarszki Norbert malomgazda-molnárnál jártunk.
Nemcsak használni, hanem hozzáadni, építeni. Ez Rátóti Zoltán hitvallása is, aki korábban polgármesterként, templomépítőként vett részt Magyarföld életében, ma pedig ott segít, ahol tud.
Nagy utat tett meg az otthonért, amit sajátjának érez, de volt miből ihletet merítenie. Felvidéki nyarak, hétköznapi ünnepek tapasztalatai vezették szerelemben, színészetben, televíziózásban – majd a borászat felé is. Galán Géza a mohácsi Vaskapu birtokon fogadott bennünket.
Mintha arra jött volna létre, hogy az ember ki tudja adni a fájdalmat, bírja ki a nehézséget, és minden mellett képes legyen jól érezni magát – mondják a balkáni zenéről a mohácsi Poklade zenekar tagjai. S ahogy velük beszélgetünk, rájövünk, a formáció ugyanerről szól. Hogy legyen egy váll, amin sírni lehet, egy kéz, ami utánad nyúl, és egy kar, amibe kapaszkodva éjszakákon át tarthat a tánc.
A Vendvidéken talált otthonra és hivatásra Oszlányi Kincső, aki a Kétvölgy Kertje kultúrtörténeti kávézó és szatócsboltjával a helyi termelők által létrehozott értékeket népszerűsíti.
Egyszerű, önfenntartó élet. Erre vágytak, és Belgiumból a véletlennek hála egészen az őrségi Rönökig jutottak, ahol ezt meg is teremtették maguknak. Jan Leen és Wijnants Wouter a Szedervirág Ökotanyán gyermekeket nevel, sajtot készít, állatokat tart és kertet gondoz. De ami a legfontosabb: boldogan él.
Ha nem narancssárga-fehér furgonjából árulja az őrségi piacokon a sajtot, akkor Nagyrákos életét szervezi. Immár huszonöt éve. Baksa Eszter vallja: „a jó élet azz, hogy együtt van a család, azt végzem, amit örökül kaptam és nem adtam el a szüleim földjét.”
Brassai Dóra és U. Nagy Gábor külön utakon érkeztek, de együtt találtak közös otthonra az Őrség közvetlen szomszédságában – elmesélik, hogy élik meg a környezet által kínált lehetőségeket és szabadságot.
Míg más játszótereken és grundokon, a szalafői Horváth Csaba gyertyánosok, tölgyesek és bükkösök sűrűjében barangolva töltötte gyerekkora végtelennek tűnő napjait.
Akács István, az őriszentpéteri Pajta séfje sosem csak elvégezte a munkáját. A fiatal tehetség szakmája kulcsát a higgadtságban látja, célja pedig, hogy a vendég jól érezze magát, elnyerje tetszését az étel, és jól is lakjon.
Nógrád-Görbeország
Somló-Isten kalapja
Budai vár
Dunakanyar
Matyóföld
Promontor: Budafok
Erdők erdője: Bakony - Bakonybél, Bakonyszentlászló, Lókút
Járatlan utakon
Vácegres
A csend kapuja: Gerecse
Az ezredes erdő: Pilis
Sopron - A hűség városa
Mátyásföld - Villaváros
Pannonhalma
Békásmegyer
Tematikus-gyerekszám: Budapest, Monor
Toronyiránt: Zsámbék
A Brunszvik-köztársaság: Érd, Martonvásár, Sóskút, Tordas
Világcsoda küzdelem: Kiskőrös, Budapest, Budakeszi
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.